The Last of Us Part 2 Remastered - lássuk a PC változatot!Teszt

Kezdhetjük a száraz tényekkel? Ami úgyis mindenkit érdekel ilyenkor: a PC változat több-szebb-jobb. A grafikáját most is tovább lehet tekerni a szokásos konzolos beállításokon túlra. Magyarul, a játék sokkal jobban néz ki, mint PS4-en, de a PS5 kiadványt is le tudja pipálni, ha van megfelelő vasunk a futtatására. Ismét van HDR és szélesvásznú támogatás, a motor tudja a DLSS3-at, az FSR3.1-et és a XeSS-t. Valamint összehozhatod a PSN fiókodat (nem kötelezően) a PC kiadvánnyal, ha trófeákat gyűjtenél. A program kapott egy új "Nincs visszatérés" játékmódot, amely egy roguelike hordaszerűség, azoknak, akik nem tudnak szabadulni a TLoU2 amúgy remekül kidolgozott akciórétegétől. De (szerintem) nem is ez a kissé fillerszagú lehetőség az igazán érdekes. Hanem a fejlesztői kommentárok, az elveszett pályák kipróbálásának a lehetősége, azaz a játék történelmi vonatkozásainak bővebb bemutatása. Egyszóval tartalmas, technikailag (elvileg) jól kimunkált átiratot kapunk, amely nem okozhat csalódást az átlag gamernek. A grafikai opciók mélysége döbbenetes, annyi csúszkát és variációt kapunk, hogy a legnagyobb opció-fétissel bíró PC-s mesterek is lubickolhatnak az egyes kombinációkban.

Személyes próbám viszont nem igazán járt sikerrel, legalábbis az elején nem. Egy régebbi Alienware laptoppal próbálkoztam 2060RTX-es Nvidia kártyával megspékelve (frissíteni kéne már, tudom), ami elvileg DLSS-t is bevet, ha kell. Próbálkoztam én mindenféleképpen, de egy idő után inkább hagytam a fenébe az egészet. A shader compilation folyamatok hosszadalmasak voltak, a nagyobb jeleneteknél pedig stutter-jellegű döcögéssel küzdöttem. Ez így nem oké, gondoltam magamban, a játék eredetije mégiscsak tisztességesen futott annak idején egy 2013-as hardveren is, szinte döbbenetes képi minőséggel, én meg itt vacakolok egy elvileg 2020-ban vásárolt, papíron sokkal erősebb PC-vel, röci-döci üzemmódban. Egyszerűen megközelíteni sem tudtam a játék alap PS4-en produkált látványának filmszerűségét, meg tisztaságát, még DLSS-sel sem, pedig a játék adatlapja hirdeti, hogy 20XX alatti kártyákon is fut a játék. Okézsoké, magamban lemondtam már arról, hogy az öregedő vason futtassam a korszerű mai címeket, arról meg végképp letettem, hogy mondjuk ezek után Steam Decken is kipróbáljam az aktuális témát. De aztán valamiért mégis rászántam magam, és milyen jól tettem, hogy nem hagytam sarokban a hordozható gépet!

A Steam Deck ugyanis új perspektívát mutatott a port kapcsán. Cinikusan kattintottam túl a „Deck Verified” olykor megtévesztő zöld pipa-ikonján, de abszolút pozitív csalódás ért végül. A játéknak van ugyanis egy külön a Deckhez készült beállítása, amit simán tudtam még feljebb húzni (pl. high textúrákra, közepes árnyékokra). Így az FSR3 (quality) és 720p felbontás mellett a játék betonstabil 30 FPS-re tudott beállni, átlag 60%-os CPU, és 80-85%-os GPU terhelés mellett, ami több mint kielégítő a gép hordozhatóságát figyelembe véve. És ezen a ponton újra elkezdtem hinni a portban. A The Last of Us 2 Steam Deck-en valószínű az eddigi tapasztalataim leglátványosabb, legütősebb hordozható videojátékos látványát mutatta. Persze ehhez kellett, hogy a Naughty Dog egy minden ponton végletekig kidolgozott, körbetesztelt világot alkosson, de nagyon úgy tűnik, hogy a motor a Deck modernebb architektúráján kezdte jól érezni magát (vagy csak simán a Deck kiadványhoz eleve volt kész shader összeállítás). A látványban pedig megkaptam azt a TLoU2 feelinget, amit annak idején PS4 Pro-n éltem át, persze kisebb képernyőre fazonírozva. Valóban hihetetlen az, amit a kezedben fogva, tizenpár Watt elfüstölése után tud a hardver-szoftver összjáték. Ha videojáték témában laikus embereknek megmutatod a cuccot kézben fogva, tuti szerzel néhány földön koppanó állat. De hardcore játékosként sem maradunk hoppon. Láthattunk már látványos felvételeket a Switch 2 bemutatóiban, azért szerintem ennyire mellbevágó vizualitást nem fog egyelőre az újgenerációs handheld sem felmutatni. A Naughty Dog mágiát a portolást végző stúdiópáros átmentette, a kísérlet sikeres volt, és talán Deck tulajként azt mondhatom, hogy a Steam gép szempontjából ez az átirat sikerült eddig a legjobban a korábban tesztelt PS-PC portok közül. A kezdeti nyűglődések után már csak ezért az élményért megérte bevállalnom a tesztet.

Magát a játékot pedig jól ismerjük. Az egész kampány felépítése példaértékű. A tartalom single player játékoktól szokatlan módon vállas, izé, combos, és hát a tech meg egyenesen szemkápráztató még manapság is. Brutális munka áll a TLoU2 mögött, és biztos hogy a mostani új közönség is kedvencei közé írja majd fel a címet. A brutális jelző azonban nem csak a fejlesztői munkára értendő. A The Last of Us 2 sztorija elég meredeken száguld a vérgőzös bosszúhadjárat tornádójának szeme felé, és bár a készítők különböző árnyalásokkal kísérleteznek, alapvetően gyomor kell a sztorihoz. A játék első szekciói, ahol több idő van nyugodt nézelődésre, és több időt szántak a hangulati építkezésre, vagy a karakterek felvázolására, pont hogy üdítően hatottak az újrajátszáskor. Az járt a fejemben, hogy ezt a stílust, ezt a filmszerűséget, ezt az elegáns akciózást és lopakodást kellemesebb közegben, több narratív elemmel (mondjuk amolyan Dontnod-os módon) másféle szcenáriókban is megnézném. Nem is értem, hogy a formulát miért nem követik azóta sem tömegek a nagyobb stúdiók közül...