Streetdog BMXTeszt

A Streetdog BMX tesztünkben onnan indítunk, hogy a játék nem egy direkt klónja a fenti klasszikusoknak, inkább egyfajta sajátos megközelítés. "Sim"-ebb a nagy ősöknél, de árkádosabb, mintha egy szimulátorral játszanál. A Yeah Us! Games főkerekese, Adam Hunt már 2011 óta dolgozik azon, hogy a BMX-szubkultúrában maradandó videojátékot tegyen le az asztalra, és néhány mobilos és egy konzolokat is megjárt cím után itt az első olyan játék, amely bátran hoppan egy magasabb platformra, mégpedig a teljesen 3D-s, kihívás- és küldetésalapú extrémsportjátékok mezsgyéjére.

A játék savát-borsát az egyedi irányítás, és az ehhez kapcsolódó kellemes fizika hozza. A kerekezést két analógos irányítással álmodta meg Adam, és tényleg ebben van a vitamin. Egy rövid betanulást követően (ami lehet nem is olyan egyszerű a 2025-őszi THPS-kúra után) ráérzünk majd a tekerésre, na meg a jobb analóg lefele flikkantásával történő ugratásra. Amikor rájössz, megérzed az ugrás dinamikáját, vagy elkezded a kombóláncokat fűzögetni, manuálokkal, fakie mozdulatokkal, akkor fogod belátni, milyen zseniális alapokra tették az irányítást. A pályák komplexek, de a felfedezés örömét kicsit magadnak kell majd megtalálnod bennük. A terep nem húzza úgy magára a karaktert, vele együtt a játékost, mint a korai nagyok nevezetes környezetei elemei. Ezen felül a kihívások adagolása is egyenetlen. Simán belefuthatsz váratlan nehézségi tüskékbe.

És ahogy a kihívások sem olyan organikusak (fényoszlopokat kell keresni a pályán, az adott kihívásokat is fel is kell kutatni), ezért a haladás és a kihívások teljesítése is más, mint ahogy megszokhattuk mondjuk egy Dave Mirrában. Tartalomnak nincs híján a cím, 270 kihívás, kusztomizációk, felkapható bónuszok és egyéb apróságok szavatolják a hosszú játékórákat. De kicsit azt mondom, hogy a popkulturális utalások nélkül, a szubkultúra valós elemeinek a hiányában az indíttatás egy jó része belülről kell hogy fakadjon.

A játék Nickelodeon/Fox Kids szerű grafikája tetszetős, de technikailag nem kiemelkedő. Cserébe egy Steam Decken sincs gond stabil 60 FPS-t kicsiholni a címből - feltételezhetően minden más platformon is jól fog futni. A háttérben pörgő instrumentális punkzene ugyan megint csak nem egy EA Trax gyűjtemény, de öröm hallani, hogy vannak olyan készítők, akik mernek ezekhez a gyökerekhez nyúlni, és nem a mai műmájer hiphopper gyökereket erőltetik a soundtrack listában.