Simon the Sorcerer OriginsTeszt

Hiába csíptem mindig a point and click kalandokat, a Simon the Sorcerer sorozat néhány más nagy hírnévre szert tett, mégis niche címhez hasonlóan teljesen elkerült, mivel az indulásakor még angolul nem tudó gyerek voltam. A DOS-on két remek, 2002-ben egy hírhedt 3D-s, ezt követően pedig még három teljesen felejthető kalandot megélt Simon közel 10, de a kevéssé sikerült részek létezését figyelmen kívül hagyva 32 év után tér vissza. Az Origins alcímű előzmény az 1993-ban megjelent DOS-os első kaland előtt pár héttel játszódik, amelyben az iskolából kicsapott 11 éves Simon családjával együtt új lakhelyre költözik. Már az intróban felcsendül Rick Astley-től a Together Forever, hogy visszarepítsen a 90-es évekbe, majd megérkezünk az angol család kertvárosi új otthonába, ahol egy rövid tanító szakaszt követően Simon rosszkor nyit ki egy ajtót, és mágia útján egy fantasy világban találja magát.

A Mike és Simon Woodroffe nevéhez kötődő sorozatot a maga idejében a Korongvilág regényekhez vagy a Monkey Islandhez hasonlították, nekem viszont a későbbi hatalmas kedvencem, a szintén két párhuzamos világban játszódó The Longest Journey ugrott be róla, így előismeretek nélkül is megvolt a ráhangolódás. Simon, pontosabban egy bitang rossz kölyök eljövetelét megjósolták a varázsló világban, derül ki helyi segítőnk, a bölcs varázsló Calypso útmutatásából, aki felvértezi Simont jól ismert varázslósüvegével és köpenyével, hogy segítsen neki beteljesíteni a sorsát és így hazajutni a családjához. Miközben az ekkor még csak a rossz útra térés gondolatával incselkedő Sordid megfékezése és a fantasy világ megmentése a tét, én későn érkezőként a negyedik falat döntögető kiszólogatásokból tudtam meg, hogy ő és Calypso is visszatérő kulcsfigurák.

Az easter eggek, visszautalások, és az olyan modern külsőt kapott korábbi helyszínek, mint a Fogadó a felvúvódott kecskéhez, a későbbiekben sem fogynak el, ahogy a legelső játékban Simont megszólaltató eredeti szinkronhang, Chris Barrie visszatérése is gondoskodik a nosztalgiáról az értő közönség számára. Bevallom, nekem elsőre kicsit szokatlan volt a kissrác orgánuma, aztán a Wikipédiáról megtudtam, hogy egy hatvanas éveiben járó embert hallok kamasszá átlényegülve, akinek ezek után minden elismerésem. Nem csak az ő és más karakterek szinkronja, de az egész játék fantasztikusan igényes, és kicsit engem is meglepett, hogy manapság ennyire jól csúszhat egy hagyományos point and click kaland. Eleve megsüvegelendő, hogy választhatunk kétféle irányítási mód között, és így a megszokott egerészés mellett Switchen, a kanapén fetrengve is teljesen intuitív módon tudok az interaktív pontok, vagy a tárgymenü elemei között váltogatni, de még gyorsutazás is van! Jó, ezt nem vitték túlzásba, mert nincs túl sok pont, de imádtam, amikor az egyik fő helyszín varázsló akadémiának is otthont adó város főterére lezuhant egy hatalmas gombostű, ami aztán megjelent a térképemen is, mint kiválasztható gyorsutazási pont.

Az Origins egyik fő vonzereje a 90-es évek rajzfilmes stílusát idéző kézzel rajzolt grafika, amely ugyanúgy nem lesz mindenki csésze teája, mint a néha kicsit erőltetettnek ható szarkasztikus humor, de ha ezek esetleg maradéktalanul nem is jönnek be, akkor sem érdemes egyből letenni a varázspálcát. A szándékosan elnagyolt grafika és a komolytalan felszín alatt egy egyszerű, de vicces és szívhez szóló történet rejlik, amelyet jópofa, de a kilencvenes évek kalandjátékaira jellemző, olykor hajmeresztően logikátlan fejtörők megoldásával bonthatunk ki. A bizarr gondolkodásmódra hangolódástól függően cirka 8-12 órás hosszúság nekem pont ideális volt, így a fő kritikám tényleg csak a fejtörők során tapasztalt erősen hullámzó nehézség, amely a nevetségesen könnyűtől a tárgyak agyatlan egymáson próbálgatásáig terjedt.

A sztori során elsajátított elementális varázslatok, vagy a varázslósüveg trükkjeinek az elsütése majdnem mindig szinte magától értetődő volt, míg némelyik esetben jól jött volna valamiféle súgás, hogy hé, bár ide már be tudsz jönni, itt majd csak később fogsz tudni valamilyen tárgyat használni a továbbjutáshoz, úgyhogy ne is próbálkozz. Szintén kicsit esetlennek éreztem, hogy néhány környezeti elemet csak egyszer lehet megvizsgálni, így később, amikor épp releváns lett volna egy közeli fejtörőhöz, már nem tudtam felfrissíteni az emlékezetemet. Kár, mert egyébként a játék hozzáférhetőségi beállítások tekintetében is példás, és számomra külön öröm, hogy német szinkron is van benne (megint áltathatom magam, hogy majd ezzel a játékkal elevenítem fel a nyelvtudásomat).

A Simon the Sorcerer Origins egy visszautalásokkal teli nosztalgikus, mégis modern és mindenkihez szóló point and click kaland egy meglepően érzelmes történettel és csak néha agyérgörcsöt okozó fejtörőkkel. Bár Simci néha túlzásba vitt szellemeskedése kicsit fárasztó, a minőségi szinkronnal előadott remek szövegek, a stílusos kézzel rajzolt grafika, a hangulatos fantasy helyszínek és dallamok, valamint a még belőlem is de ja vut kiváltó, letisztult old school játékmenet megteszik hatásukat. Őszintén remélem, hogy a korszerűsítés és az eredeti sorozat kibővítése terén is remek munkát végzett Smallthing Studios a jövőben elkészítheti az első két rész mai változatát is.

PLATFORM PC, Playstation 5, Switch (tesztelt) | KIADÓ ININ | FEJLESZTŐ Smallthing Studios | MEGJELENÉS 2025. október 27. | ÁR 25 EUR