Redfall - Vérciki vérszopókTeszt

Nincs mit szépíteni: a Redfall nem lett jó játék, mi több, ha valaki a „rossz” címkét húzza a buci fejére, azzal is egyet tudok érteni. De sajnálom is az Arkane Austin csapatát, mert ez a kudarc, és az epe, amit most kapnak mindenhonnan, teljesen méltatlan a csapat korábban bizonyított tehetségéhez.

ÜDVÖZLET REDFALLBAN

De mi is az a Redfall? Egy belső nézetes lövölde, ami próbál mindenféle műfaj vénáján tapogatózni. Van benne egy adag looter-shooter, amit a kooperatív zombihentelős FPS-ek stílusjegyeivel egészítettek ki. Akad a játékban némi RPG elem, vagy mondhatni az Arkane korábbi, „immersion sim” játékstílusából érződik egy kibontakozni képtelen csíra a játék mélyén. Érezzük az Ubi játékok hatását a világ szervezésén, de még a Microsoft korábbi poszt-apokaliptikus zombózisa, a Dead Rising hatását is. (Eskü, gondolkodnom kellett a Capcom sorozatának címén egy picit…). Apropó, a Redfallban nem klasszikus zombik között, hanem vérszopók és azok szektába verődött követői között kell rendet tennünk. A játékmenet malmába lépve elindulunk egy biztonságos bunkerból, hogy aztán missziókat teljesítsünk a többi túlélő számára. Eközben a várost felszabadítjuk, a kultisták vérpörköltjébe jó alaposan belecsulázunk, és vámpíristenekből csinálhatunk füstös hamuhalmot. A város nem túl nagy, de cserébe meglepően rétegelt és kidolgozott, és később is kapunk váratlan húzásokat a rendelkezésre álló játszótér kapcsán. Redfall utcái és környékei jól kidolgozottak, és akad pár olyan emlékezetes helyszín is, amelyek akkor ugranak majd be, amikor hónapok múltán keresed fejben a Redfallal kapcsolatos emlékeidet.

Alapvetően négy hőssel indulhatunk útnak, mindegyik más játékstílusra vannak hangolva. Ez inkább a skillekben mutatkozik meg egyébként, a mesterlövész kezében épp úgy jól áll a shotgun, mint a vadóc geek csajszikám kacsójában a távcsöves. A csapat segítheti egymást a buliban, de egyedül sincsenek megoldhatatlan feladatok. A játék felkínálja a lopakodás lehetőségét, de előbb vagy utóbb elindul a csatározás, és akkor jöhet a tömegmenedzsment, a túlélésért folytatott ugrabugra, vagy a szomorú újrakezdés valamelyik safe house rejtekéről. A missziók során fejlődünk, olykor a shlooterekre jellemző ritka fegyverek üthetik a nyomunkat, és folyamatosan érdemes minden pad alá benézni. Bár soknak tűnik az összeguberálható tárgymennyiség és valuta, két meggondolatlanabb misszió után legatyásodhatunk, ha az „immerziós szimulátor” aspektust kiiktatjuk a játékból, és a Left 4 Dead élményt próbáljuk megidézni.

Tulajdonképpen mindent el is mondtam a játékról. Minden jót és érdemlegeset. A fentiek alapján az ember egy átlagos, koop-fókuszú lövöldét vár a Redfalltól, de már ez is sejteti, hogy az Arkane Austin alkotása nem tud igazán kiemelkedő lenni semmilyen téren sem. Talán a hangulatot leszámítva. És ekkor jönnek a további problémák.

FOGATLAN RETTENET

Azon szinte meg sem lepődünk, hogy a játék tele van bosszantó bogarakkal és polírozatlan elemekkel. Vannak ládák, amik mókásan dobálják a fedelüket, miközben próbáljuk őket kinyitni. Máskor az ellenfelek zsenge intelligenciáján, ügyefogyott harci rutinján, vagy a tér-ugró vámpírok félrehopponálásán fogunk jókat kuncogni. De a mélyre tekintve sem lesz jobb a rendszer. Tök mindegy, hogy PC-n, vagy X-en játszol, a kameramozgatás apacuka, ragadós, alvadt vérben kapálózó tengelyeket sejtet. A város random járőrei és vámpírjai olykor azonnali letámadás után „Il Silenzio”-t dúdolnak a füledbe, máskor ugyanazt a küldetést 5 perc alatt, két tár skulóval lenyomod, mert alig találkozol valakivel. A fegyverek változatosságára nem lenne panasz, de a szinteződés miatt sokszor hamar elévülnek a jobb darabok is, egyes finomságokat kár így a szívünkhöz növeszteni. Pláne PC-n, ahol az egérrel való irányítás egy félautomatával nekem külön cheatnek hatott a sok-sok sikeres fejlövés miatt.

És akkor még nem beszéltünk a játék technológiai oldaláról. Azt hitted a 30 FPS-sel van a legnagyobb gond? Dehogy! A Redfall Xbox verziója még az olykori dicegések-döcögések mellett is egész stabilnak tűnik ahhoz képest, amit PC-n produkál. Tudom, a 2060-as kártyám ma már ócskaság, de az, hogy egy U4 játék megint mondjuk 10-40 FPS között ingadozzon, az külön övön aluli ütés. 900p low-medium és fullos DLSS mellett már 20-60 között lavírozott a mutató, de borzasztóan egyenetlen összkép mellett. Mondhatják, hogy ez egy next-gen játék, a program vizualitása az Arkane-re jellemző képregényes részletek mellett is rettentő elmaradott. Az amúgy is halvány textúrák úgy poppolnak a szemünk elé, mint 2008-ban, eskü, még sokszor annál is lassabban. SSD-ről.

Én nem értem szakmai mélységeiben a fejlesztői eszköztárat, sőt, amikor próbát teszek arra, hogy megértsem, akkor kapom az ívet a kommentszekcióban. De az, hogy a Redfall mondjuk az Xbox 360-Xbox One átmenet vizuális színvonalát hozza, és közben szomjas korunk csúcshardvereinek vérére, az egyszerűen elfogadhatatlan. Tudom, előre fogjátok a fejeteket, és igazatok is van, de egyszerűen nem jut eszembe jobb példa. Láttátok a TLOU2 tűéles poszt-apokaliptikus világát? Vagy akárcsak a Destiny 1-et? Ejj, a Redfall tényleg úgy hat, mintha egy, vagy inkább két korábbi korszakból maradt volna itt közöttünk. És erre sem a nyílt világ, sem a rossz fejlesztői döntések nem adnak felmentést a végleges produktum minőségének tükrében…

HOLLOW MAN – AZ ÜRES EMBER

Szóval ott vagyunk, hogy egy játékmenetében átlagos, technikailag és művészetileg elcsúszott projektet kellene értékelnünk. Amiben a Tik-Tok kompatibilis hős-grimaszok karakteresebbek, mint a gameplay-loop. Amiben a világábrázolás és az immerzió darabosabb, mint Frank West 2006-os nagybevásárlása a plázában. Amire a Microsoft a tavaszi szezonját építette az akciójátékok kedvelői között. Vérciki? Szeretném hinni, akarnám mondani, hogy nem. De eleget szívta a véremet a játék, szóval itt és most én sem tudok barátságosabb hangnemben távozni.

PLATFORM PC, Xbox
KIADÓ Bethesda Softworks | FEJLESZTŐ Arkane Studios (Austin)
MEGJELENÉS 2023. május 02. ÁR 70 EUR