Konc (Bone): Sárkányok mégis léteznekKépregény

Bár a többszörösen díjnyertes szerző fekete-fehér, 1991 és 2004 futott, 55 számot megért sorozata külföldön igen nagy sikernek örvend, itthon szerintem még mindig kevesen hallottak róla (vagy inkább csak nem elegen), mert a sajátos stílusú mű elsikkad a rengeteg szuperhős és komolyra vett téma között.

Azonban a Vad Virágok Könyvműhely 2020 óta futó és idén végre befejezett omnibus kiadásának hála most különösen érdemes beleugrani a szériába. Ez a képregény ráadásul egy egészen varázslatos világba vezeti el olvasóit, amit kár lenne bárkinek is kihagynia, pláne, hogy a Vad Virágok Könyvműhely immáron olyan formában is elérhetővé tette mindezt, amit vétek a polcon heverve hagyni.

Minden kezdet nehéz

Az első kötetben minden a meneküléssel kezdődik, mikor az egyik fő karakter, Svindli rengeteg svindlije visszaüt, ezért menekülnie kell Koncfalváról, az útra pedig kuzinjai is vele tartanak. Ám a sivatagban hamar elfogy a lelkesedés és már a pénz sem számít, egészen addig, míg nem talál a hármas egy régi térképet, aminek köszönhetően új irányba tartva szétválnak a testvérek. Konc Füle egy barlangban tér magához, ahol egy pillanatra misztikus lényt lát, majd tovább haladva egy mesés erdőben köt ki, ahol rovarokkal beszélget, oposszumokkal éldegél, és ahol az évszakok másodpercek alatt váltják egymást.

Ebben a fura világban válik elsődleges feladattá a Tövis nevű, csodaszép lány megtalálása, aki kedvességével egyből elvarázsolja hősünket. Feltűnnek még a szörnyű patkánylények is, akik, mint kiderül, régóta ostromolják az emberek világát, méghozzá Dokkirály nevű vezérüknek és egy még nála is hatalmasabb és veszélyesebb csuklyás alaknak hála. Azonban Füle és Tövis segítséget is kap, méghozzá egyfelől a harcias Ben nagyitól, másfelől pedig a mesebeli sárkánytól, akinek létezését eleinte senki nem akarja elhinni, Füle hiába mesél róla mindenkinek.

A sztori első harmadában azonban még nem is látható igazán, hogy kis hőseink mekkora horderejű kalamajkába keveredtek. Nos, a viszonylag gyors felvezetés/átvezetés után a második kötet már ezt is bizonyítja. Hiszen itt már a patkánylények sem csak azok az idióták, akikkel a főszereplők egyszer-kétszer már összefutottak, hanem olyan vérszomjas szörnyetegek, akik az erdő lakóit is elfogyasztják, sőt idővel a völgyet és népét is lerohanják, ezzel árvákat, felégetett és lerombolt épületeket hagyva maguk után.

Nem mellesleg egyre több szerepet kap az árnyak közül előbújó, csuklyás alak, aki rémálmokat és sáskákat enged rá áldozataira, hogy befolyásolja és látomásokkal irányítsa őket, közben egy még hatalmasabb erőt szolgálva, hogy a visszatérésében segítse.

Kikerekedett klasszikus

Megmondom őszintén, volt egy olyan rossz érzésem, hogy igényes omnibus kiadások ide, mindössze három kötet oda, sajnos nem érünk a sorozat végére. Végül azonban győzött az igazság, a Vad Virágok Könyvműhely csapata kitartásának és munkájának pedig beérett a gyümölcse. Az már egy egészen más kérdés, hogy az idén megjelent záró kötet stílusra szerintem egészen más, mint az előzmény, emiatt képes meglepetéseket okozni. Mégha nem js nagyokat.

Mert a Konc Omnibus 3. egy vérbeli túlélőtúra. A Sáskák Ura ébredezik, fény derül a még megmaradt, sötét titkokra, a kis csapat pedig egyszerűen próbál túlélni abban a kialakult helyzetben, ahol lényegében mintha már minden elveszett volna. Sőt, az utolsó bástyaként szolgáló haderők is feladják a küzdelmet, ezzel a patkányfajzatok és vezérük malmára hajtva a vízet. Persze Ben nagyanyó a 100 legkiválóbb harcos helyett is ádáz küzdelmet folytat, Tüske igazi hősként éppen úgy az életét is feláldozna a jóért, mint Konc Füle, míg Svindli mindig csak olyasmiben sántikál, amivel némi anyagi bevételre tehet szert. És Barnaby... a kedves, nevelt kis patkánylény talán mindenki közül a legbátrabb, miközben a cukiság faktorért is felel.

Fantasy legenda, nemcsak gyerekeknek

Persze amellett, hogy hőseink miatt lerágjuk az összes körmünket, tényleg minden lényeges kérdésre választ kapunk. A 11 Harvey-díjat és 10 Eisner-díjat elnyert Konc, avagy Jeff Smith Bone-sorozat továbbra is működik, nagyon élvezetes, jó a stílusa és nagyon szépek a rajzai. Hiába fekete-fehér a végeredmény, él minden oldal és panel, a karakterekért pedig valóban lehet aggódni. Az egyetlen kisebb meglepetés, hogy míg az első két kötet néha kifejezetten csavaros és izgalmas volt, a végjátékhoz közeledve már nem megyünk olyan mélyre, helyette inkább végig a felszínen maradva kapálózunk azért, hogy ne legyen nagyobb tragédia annál, mint ami elkerülhetetlen.

Mert egy ilyen kalandot természetesen nem élhet túl mindenki, ezzel szerintem mindenki tisztában van. Ezért a sok harc és bujkálás-menekülés igazi tétje az, hogy végül ki adja az életét.

Itt a vége

A Konc a lezárás ismeretében egy izgalmas, egyedi high fantasy-felnőtt mese a klasszikus képregények és rajzfilmek stílusában. Ahogy írtam, nekem kifejezetten tetszik a látványvilág és a hangulat is. Emellett a kiadvány az, ami kimondottan igényes. A Konc ugyanis különálló, 111-180 oldalas, kisebb kötetekben is megjelent magyarul, de a hazai kiadás koronaékszere a 3 darab, velúr kötéssel rendelkező, védőborítós, vörös jelzőszalagos, a harmadik kötet esetében közel 500 oldalas omnibus kiadvány, amely így egyben (háromban) kínálja a teljes történetet. Gyűjtőknek és a különlegességek kedvelőinek ez így egy kihagyhatatlan kaland.