Sártenger és hóvihar. Férfiasság és hazafiasság. Süvítő puskagolyók, vér, szenvedés és pusztítás. Olyan eszmékért, amiket sokan nem is értettek meg. Meneteltek előre rendületlenül, tették a dolgukat, hiszen hívta őket a kötelesség. Minket már harmadszor is.
Mért is harcolunk?
Tegye fel a kezét az, aki még nem játszott második világháborús FPS-el? Na igen, érezni a csendet az osztályteremben. Mindig elgondolkozom azon, hogy tényleg van még mit kihozni ebből a témából? Ennyi év elteltével is van benne potenciál? A válasz igen relatív. A fejlesztők szerint, akik lobogtatják az eladási adatokat, - ezzel is alátámasztva e projektek sikerességét - egyértelműen az igenre teszik le voksukat. Na persze nem azért, hogy valami többet vagy jobbat tegyenek hozzá az évente megjelenő részekhez, igen kedves olvasó jól gondolod, egy a lényeg: pénz, pénz, pénz.
Az eszme!
Definiáljuk csak egy kicsit azt, hogy videojáték. (Jesszus, milyen hosszú lesz ez a cikk, Ádámtól, Évától indulunk? :-) - liquid) Lehet ezt egyáltalán? Igen, csak elég nehezen. Elektronikus, audiovizuális és virtuális szórakozás, kicsiknek és nagyoknak. Más néven: játék. De játék e a COD3? Természetesen a DVD-n terpeszkedő szoftver az, de hogy maga a témája is az lenne? Kétlem. Belegondoltatok már abba, hogy mit is próbál egy-egy “világháborús játék” feldolgozni? Hogy egyáltalán miből készítenek emberek játékot? Az emberiség eddigi történelmének egyik legsötétebb, legborzasztóbb és legbrutálisabb korszakából. Ez elég sok etikai és morális kérdést vet fel, de ennek a kifejtésébe most ne menjünk bele, mert túl sok érv van mind a pro, mind pedig a kontra oldalon. Tény, hogy pozitív dolog ilyen élethűen és méltósággal bemutatni a történelmet és tisztelegni az elesett katonák emléke előtt. Viszont nem biztos, hogy a történteket így kellene megismerni a felcseperedő fiatalságnak. De jó katonának lenni, sok puska, nagy tankok, megyünk előre, meghalunk, nem baj, load checkpoint. Kapunk egy-két lövést, minden piros, biztos fáj neki, sebaj be a fedezékbe, pár másodperc és mehetünk tovább. Nyílván sarkítottam egy kicsit, és azért nem ilyen tragikus a helyzet, pláne ha az ember elmagyarázza gyermekének, hogy miről is szól igazából a játék. Az már csak hab a tortán, hogy egy tökéletes világban 18 év alatt nem jutna hozzá egy gyerkőc sem ehhez a játékhoz, de ugye ismervén a valóságot ez csak álom marad.
Csatazaj!
Na de lássuk csak mit kapunk a pénzünkért. Az vitathatatlan, hogy az elmúlt év egyik legjobb FPS-e volt a COD 2 (X360-on mindenképpen). Így nem meglepő, hogy nagy elvárásokkal kellett szembenézni a Treyarch csapatának. Magasra tették a mércét és őszintén megvallva, az előzetes képek alapján néha eléggé kétségesnek tűnt, hogy ismét sikerül e csont nélkül venni az akadályokat. Tény, hogy azért nem vittek bele túl sok kreativitást, tudják ők nagyon jól, hogy mi jön be a népnek, és nem láttak elég spirituszt magukban ahhoz, hogy gyökeres újításokkal örvendeztessék, vagy esetleg borzolják a játékosok idegeit. Persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy legtöbbször (mondhatni 90%-ban) a kiadó elég erőteljesen beleszól a fejlesztők munkájába, mondván, hogy ami már egyszer bevált azt ne nagyon bolygassuk meg. Így a szokásos COD klisék itt is az arcunkba nevetnek. De ne szaladjunk ennyire előre. Óvodás módón nézzük csak, mit tehetünk miután felpörgött a lemez és remélhetőleg az adrenalin szintünk is. Szokásos single/multi palyer móduszok, Xbox Live, bonusz cuccok és az options menü. Itt jegyezném meg gyorsan, hogy mivel én egy tft monitoron teszteltem a játékot, mindig problémáim akadtak a fényerővel. Nagyon okosan, itt ezt szépen, a nekünk megfelelőre beállíthatjuk, viszont eléggé frusztrált, hogy ezt minden alkalommal meg kellett tennem. Pedig mindig megkérdezte a gép, hogy elmentse e a beállításaimat, amire én természetesen ügyesen okosan mindig a yes-t nyomtam meg. Azonban lehet nem elég határozottan, mert nem talált meghallgatásra a virtuális fülekben. Remélem, hogy ez csak egy aprócska bug ami, a “promotional Copy” (értsd: a sajtónak kiosztott, nem teljesen végleges tesztverzió - liquid) sajátossága, és a végleges játékban már nem lesz benne. A bonus cuccok a szokásos, már jól megszokott képek, fegyverek és karakterek bemutatásában merül ki, ami tegyük hozzá nem valami sok. Viszont dicséretes dolog, hogy milyen pontosan és élethűen van kidolgozva minden aprócska részlet ezeken a retro harcászati eszközökön, biztosan meg melengeti minden militarista lelkületű ifjonc kicsi szívét.
I like to move it!
Miután ügyesen kiválasztottuk a nehézségi fokozatot (remélem mindenkinek a normal az alap, egy igazi katona easy-n nem játszik) és türelmetlenül elnyomkodnánk az intrót, amit NEM lehet, már bele is kerülünk a dolgok sűrűjébe, írhatnám ide, ha nem a traning következne:) Természetesen ez csak azoknak lesz újdonság, akik kopaszként vették kezükbe az irányítót, és nincsenek tisztában a gombkiosztással. Ennek ismertetésétől most eltekintenék, mivel aki játszik vele azt untatnám, aki meg nem, azt nem érdekli.
Végig “szenvedve” a traninget most már tényleg az akció közepébe kerülünk, és arcunkba robban a játék, szó szerint. Fegyvert elő, rohanás előre, guggolva fedezékből fedezékbe mászva szedegetjük le a fricceket és állapítjuk meg, hogy még mindig scripteltek a kis mocskok. Ja, és még mindig cső buták a társaink. 90%-ban tényleg igazi single élmény a játék, mivel ha mi nem lőjük le őket, más sem fogja helyettünk. Persze azért néha előfordul, de letesztelhető, hogy ha szépen becsücsülünk, mondjuk egy kerítés mögé pár percre, csapatunk többi tagja teljes lelki nyugalomban játszik célbalővösdit a fedezékek mögül, anélkül, hogy érdemlegesen akár egy centit is előbbre haladnánk. Természetesen nem baj ez, megszokhattuk már az idők folyamán, hogy a COD meg a MOH erről szól. Az irányítás alapvetően nagyon kézre áll, könnyű és gyorsan átlátható, mind a gyalogos mind pedig a járműves részeknél, némi gyakorlás után pedig igazi gyilkoló gépekké válhatunk. Erre jó példa, hogy egyik hétvégén átvittem a gépet barátnőmhöz, aki szintén nagy videojáték fan, és megmutattam neki, hogy mit is tesztelek éppen. Pont egy olyan rész jött a játékban ahol csapatban kell vonulnunk pár Sherman tankkal, levadászva a kis náci tigriseket. Barátnőm meglátván, hogy ott kolbászolok egy tankkal, “add csak ide, tankooook!” kiáltással kikapta a kezemből az irányítót és megpróbált elindulni. Elég kevés sikerrel... A PC-hez szokott lelkem, aranyosan forgatta a karokat jobbra, balra, és forgott körbe-körbe. A vicces az, hogy közben néha meghúzva a jobb ravaszt (ami a tüzelésért felel a játékban, na tessék csak írok a gombkiosztásról) véletlenül úgy kilőtt pár ellenséges tankot, hogy öröm volt nézni.
Vizuális háború!
Erről a storyról jutott eszembe, hogy beszéljünk párszót a külcsínről is. Számomra nagyon felemás játéknak tűnt a COD3. Kifejtem. Elkövettem azt a hibát, hogy előtte masszívan GOW-oztam pár napot. Ugye ha az ember szeme megszokik valami gyönyörűt, utána a szép is csúnya. Pláne az első pár pályán, ahol a városban kell rohangásznunk, rugdosva a törmeléket. Na hát ez nem egy vizuális orgazmus. (Hmm, érdekes, én pont az első pályákat, a romos-szétlőtt kisvárost találtam vizuálisan megkapónak, pláne az elejét, amikor bevágódsz a sárba, és meglátod a füstölgő valóságot, és a robbanásokat... - liquid) Illetve megkövezhettek de nekem nem tűnt annak. Viszont, talán a harmadik missziónál kikerülünk a szabadba. Ez egy ködös, füves pálya ahol egy földúton nyomulunk előre, pocsolyákon átgázolva, miközben szakad az eső. Na ott éreztem először, hogy WOW. Ez igen! Nem is az volt a lényeg, hogy bődületes grafikai elemeket és effekteket szórtak az arcunkba, hanem az, ahogyan össze volt rakva a látvány. A játékot mozgató motornak kétségkívül legerősebb pontja a természet megjelenítése. Kérem szépen emberek, ez a FŰ. ÍGY kell kinéznie 2006-ban, HD felbontásban. A pocsolya, az pocsolya, még akkor is ha tükröződni nem fog benne héroszunk meggyötört borostás arca. Az esőcseppeket szintje érezzük az arcunkon, ahogy belefújja a szél. És ami miatt a tankos storyból bontakoztattam ki a grafikai elemzést, az az, hogy volt szerencsém mindezt megcsodálni sima SD tv-n is, mondjuk egy jobb fajta 100Hz-es 72cm-esen. Nem mondom, hogy nincs különbség, de tényleg bitang jól néz ki ezen a “maradi” megjelenítőn is a cucc. Újfent le a kalappal a készítők előtt, hogy korrekt munkát végeztek, gondolván a kevesebb pénzzel rendelkező rajongókra is. A zenékről igazából nincs mit mondani. ÜTNEK! Hangulat a köbön, gyönyörűen megkomponált harci indulók, amik még éppen azon a határon belül maradnak, amikor még nem idegesítik az ilyen stílusra kevésbé fogékony embereket sem. A hanghatásokról is csak (szokás szerint) szuperlatívuszokban lehet beszélni, minden a helyén van, ahogy kell. Szépen dördülnek a fegyverek, robbannak a gránátok, omlanak az épületek, dübörögnek a tankok, akcentussal beszélnek a külföldiek
A fekete sereg!
Viszont amiért fent marad az a kalap. Story. Van? Tényleg? Valaki mesélje már el akkor. Én megértem, hogy egy véges adatbázisból kell gazdálkodniuk évről évre, viszont ez a szokásos, van pár hősünk, akik egymással párhuzamosan tevékenykedve, igazából egymást segítve haladnak előre dolog, irtó menő, de azért egy idő után már nem. Sokáig csak amcsik bőrébe bújhattunk, most már üde színfoltként köszönhetjük más nációk karakteres (és angolul majdnem tökéletesen beszélő...) képviselőit is, akik tényleg dobnak a hangulaton. Jó-jó, igazatok van, izgalmas a story, van benne hősiesség, nők, tankok, nem kell ennél több.
Ami még újdonság de mégsem. Emlékeztek azokra a trailerekre, amikor egy sarkon befordulva egy ellenséges katona ugrott puskatussal vagy szabadkézzel a nyakunknak (nem a nyakunkba, kis huncutok) és elkezdődött a nagy csihi-puhi? Na ez tényleg benne van, és irtó izgalmas egészen az első alkalomig. Mindnyájan meglepődünk, ha azt mondom, hogy ez is szépen script alapján megy? Gondoltam... Aki összerakta a képet, rájöhet, hogy ezek a nagy meglepik csak egyszer azok, hiszen második végigjátszásra már ásítva és fél kézzel (hiszen jól nevelt emberek a szájuk elé teszik a kezüket) nyomkodjuk a gombokat és tudjuk le ezt a mesteri ficsört. Apropó gombok, amiket nyomkodni kell. Nem is kicsit, nagyon. Mert teccik tudni, ha ránk ugrik a szeleburdi jugend, akkor nincs mese, el kell kezdeni a nagy újakrobatikát, úgy lazán, izomból. Általában a két ravaszt vagy a két “felső” gombot masszírozva, majd a képernyőn feltűnő “finish him” gombot, ami befejezi az eszetlen tusát. Nem mondom, hogy nem izgalmas, viszont szerény véleményem szerint nem így kellett volna ezt megoldani. Shenmue? Farenheit? Resident Evil 4? Valaki? Igen arra gondolok, hogy sokkal szórakoztatóbb lett volna, ha az egész fájtot reflexből kell le vezényelnünk, a megjelenő gombok és kombinációk megfelelő időben lenyomott szimfóniájával. Több értelme lett volna ennek a megoldásnak arról nem is beszélve, hogy sokkal látványosabbá tehette volna a játék ezen részét! Az újdonságok felsorolása ennyi is lett volna
WW3
Összegezzünk egy kicsit. A vizuális körítés kicsit felemás de alapvetően rendben van! A karakterek, az épületek, a természet (!!!), a fegyverek és járművek kidolgozottsága pazar. Mindig szépen fut a játék, nem recceg nem rizzeg, nem lassul be, rendesen optimalizálva lett. Viszont itt a GOW ami, azért szebb. Check! A zene és hanghatások, ahogy már fentebb is írtam, nagyon rendben vannak, pláne egy jobb hangrendszeren dübörögtetve! Check! A hangulat, na, az nagyon ott van a szeren, nem csoda, hogy ekkora rajongótábora van a sorozatnak. Amit ebből a témából ki lehet hozni azt kis túlzással sikerült a készítőknek. Szívbe markoló jelenetek, hazafiasság, diadal és elkeseredettség! Check! Mindent összevetve nagyon jól szórakoztam a tesztelés során, a COD3 nem szeretne többet nyújtani annál, mint amire készült: szórakoztatni a jó népet. Sokat filóztam rajta, hogy hány pont szerepeljen itt legalul, 8 vagy 9. Először egy 8.5-re gondoltam de mivel mi nem félpontozunk ezért muszáj volt döntenem. Az ok, amiért ennyit kapott, pedig nem más, mint a fantasztikus multi része, ami sok ezer embernek okoz álmatlan éjszakákat amióta megjelent a játék. Sajnos nem volt alkalmam LIVE-on kipróbálni, de hozzáértő barátaim agyon dicsérték és butára játszották vele magukat így nem maradt más választásom, mint felfelé kerekíteni, és beszerezni végre azt a gold előfizetést...