Serious Sam 3: BFETeszt

Emlékszem, Sam bácsival 11 éve ismerkedtünk össze. Egy olyan időszakban történt mindez, ahol a PC-s játékok grafikai innovációja rohamléptekben tört előre, FPS fronton pedig már mindenki beleunt a Duke Nukem-re való várakozásba. Sokan inkább az új irányokat, a Half Life által lefektetett alapokat követték.

A Croteam kis horvát csapatának viszont sikerült akkoriban egy profi engine mellé egy ütős, ám oldschool hangulatú lövöldözős játékot kalapálniuk, amely kellően lelkes fogadtatásban részesült a közönség részéről. Így elkészült egy második epizód, majd a számozott folytatás, később pár HD remake, és most egy előzményjáték, amely a konzisztencia megőrzése (vagy épp felborítása) érdekében kapott egy hármas számozást is. Serious Sam tehát visszatér, és nagyjából ugyanazokat az erényeit villogtatja ma is, mint amivel anno az ezredforduló után kápráztatott el minket.

Amit a Serious Sam III kínál, azt nagyjából láttuk tehát már korábban is. Röviden a Serious-esszenciáról: irgalmatlan mennyiségű ellenfelek, óriási szabad terek, és garagantuális ütközetek várnak minket minden fordulóban, ahol a masszív túlerő elleni küzdelem hősies érzését ókori környezettel, parodisztikus humorral és közepesen hitvány ufós sztorival próbálják Croteam-ék épkézláb keretbe foglalni. A sorozat játékait nem a történet, vagy a Duke-kópia hős miatt szeretjük, hanem az intenzív lövöldözés és a felemelő kihívás miatt.

Mivel tud többet a hármas epizód a korábbi megjelenésektől? Alapvetően szinte csak a külsőségekben történt frissítés. A játékmechanika, a mag, a lényeg szinte száz százalékig megegyezik a First Encounter-ben lefektetett alapokkal. A készítők azonban megpróbálták egy kicsit modernizálni a körítést, a ritmust és a narrációt. Változott tehát a felvezetés, a környezet hangulata és alapvetően a menürendszer-interfész is. Az idézett források közül felsejlik a Crysis, az urbánus környezetben lépten-nyomon a közel keleti hadszíntér modern sikerjátékai visszhangoznak, a kampányra felhúzott ív pedig igyekszik a korszerű, történetorientált felépítést - minimálisan - belekeverni a Serious-formulába.

Ezen újítások jót is tesznek a játéknak. Vannak (kissé bénácska) átvezetők, a kihívás lendülete és az új elemek viszonylag fokozatosan - mi több, az első pályákat tekintve meglepően komótosan - vannak adagolva, és általánosságban érezhetjük: Sam kalandjait próbálták a mai játékosok számára látszólag trendivé, vonzóvá formálni.

A korábban emlegetett esszencián viszont (szerencsére) keveset változtattak. Nagyot durranó, egyszerű fegyverek, patikamérlegen adagolt, brutális ellenfél-hullámok, maximumra tekert intenzitás, manőverezésre teremtett óriási terek, és szokatlanul magas nehézségi szint várja a Serious Sam 3 játékosait.

Bizony, a BFE (azaz a Before First Encounter) nem kímél senkit már normál szinten sem, későbbi nehézségeken pedig egyenesen húsbavágó az az ellenfél-pokol, ami a homokkal és olcsó egyiptomi misztikummal átitatott környezetből dől majd ránk. A Serious Sam játékokat szokás buta, bugyuta FPS-eknek nevezni, ám a hivatkozásoknál (szerintünk) részint tévesen referálnak a korai belső nézetű lövöldékre. A SS3:BFE is bizonyítja, a játékmenet gyökerei az árkád shoot-em-upokból eredeztethetők, ahol a reflexek, a tér- és objektumérzékelési készségek, valamint az ellenfél (vagy lőszer) terelgetési skillek számítottak igazán. Ezt a retro ízű elegyet szerintünk botorság lenne primitívnek, vagy butának nevezni.

Persze el kell ismerni, a Serious Sam sem szól többről, mint jól megkoreografált aprításról, és szimpla reflexpróbáról, de a recept még most is vonzó tud lenni. A dirr-durr erőpróbához szokás szerint a technológiai háttér is kitűnőre sikeredett - bár a Serious Engine 3.5 nem konkurál a FrostByte, vagy épp a CryEngine aktuális verzióival, azért az állunkat képes lesz néhány effektussal a padlóhoz kenni. Az óriási terek bevilágítása, az ellenfelek garmadájának mozgatása és a mívesen megalkotott effektusok, mint például a szálló por vagy a rombolható környezet bizonyítják, hogy a Croteam iskolájában sok programozónak lenne mit tanulnia. Az irgalmatlan konfigurációs lehetőségek és a meglepően gyors motor pedig a skálázhatóságot hangsúlyozza a gyengébb konfigurációk tulajai számára. Kár, hogy a remek technológiát kicsit visszahúzza a monotonná váló egyiptomi környezet valamint a rossz karakterdesign. (...és mondjuk ki zárójelben: az általánosan gyenge művészeti produkció.) A színvonal a belső terekben esik vissza talán a leginkább, de kár tagadni: a játékmenetnek is jellemzően ezek a leggyengébb pillanatai.

Multiplayer tekintetében dicséretes a felvonultatott lehetőségek száma. Tizenhatan vághatnak neki a koop kampánynak (micsoda csatákat vívhatunk így az inváziós hadak ellen), de van elmaradhatatlan kompetitív játék - sőt a Survival mód is nagy hangsúlyt kap a maga hihetetlenül mozgalmas, arcpirítóan durva ellenfél leosztásaival.

*A Serious Sam sorozat a harmadik résszel sem hagyott fel stílusával. A Before First Encounter továbbra is az FPS-ek enemy hell-be oltott lövöldözős játéka, ahol a reflexeinken és az embertelenül nagy túlerő ellen pörgő csatákon van a hangsúly. Érződik némi igazodás a kor követelményrendszeréhez, de persze még így is van hova fejlődni. A stílussal is be lehetne törni a legfelsőbb ligákba, de ehhez meg nem ártana egy maroknyi kiemelkedő művészeti tehetség és egy jó designer csapat, akik a balanszot és a narratívát is gatyába rázzák. Ha nem ismered a sorozatot, mindenképp ajánlott a beszerzés előtt egy próba; a Serious Sam III ugyanis a külsőségei ellenére sem a kurrens FPS vonalat követi. A többieknek pedig csak annyit üzenünk: Hulljon a férgese!

*

A teszt a PC verzió alapján készült, a konzolos megjelenés pontos dátumáról eddig nem érkezett információnk.