Pro Evolution Soccer 2013Teszt

A türelem véges dolog: egy évente jelentkező sorozat nem feltétlenül játszadozhat sokáig a vásárlók és a rajongók jóindulatával. Végletekig lerágott csont már a PES sorozat jelenlegi helyzete: az előző hardver-érát kimagaslóan uraló focis franchise alaposan beragadt az új generáció kezdetén, ami alig pár év alatt megfordította az erőviszonyokat a műfaj jelenleg két fős bajnoki tabelláján. A játékosok azóta is arra várnak, hogy a PES végre újból a régi fényében tündökölhessen. De vajon meddig tart a türelmük? Erre a kérdésre az idei kiadás, a Pro Evolution Soccer 2013 adhatja meg a választ.

A kijelentés teljes megértéséhez kicsit előre kell hoznunk a konklúziót. Íme: a PES 2013 az elmúlt évek legjobb Pro Evolution Soccer játéka, amely sokat fejlődött - olyan területeken, ahol régóta szükség volt már erre. Ez azonban még nem a cél - közel sem az. A feladat fele még hátra van. A focis játékok trónjáig ugyanis még hosszú út, és legalább ugyanennyi fejlődés vezet, nem is beszélve az olyasfajta lemaradások ledolgozásáról, melyhez talán csak a következő generáció nyújthat majd segítséget.

A PES 2013 igazi vízválasztó, amely sokévnyi várakozás és szenvedés után végre megadja a választ arra, hogy megéri-e tovább várni és reménykedni.

Ha a játék képét - mármint a virtuális fociét - nézzük, akkor egyértelmű előrelépésnek lehetünk szemtanúi. Érdemi módosítások történtek végre a realizmus irányába: a sebesség lassult, a passzok pedig élethűbbé váltak, egyszer és mindenkorra eltüntetve végre a kínosan előző generációs ping-pong passzokat, de a labda fizikája is rengeteget javult, kiszámíthatóbbá és hihetőbbé téve ezáltal az élményt. Mélyült maga a játékmenet is, végre meglovagolva ezáltal a rivális által már évek óta szorgalmazott trendet. A PES is bevezette a területek és a passzsávok lezárására, valamint a támadók kiszorítására is alkalmas taktikus védekezést, élvezetesebbé és használhatóbbá téve a játék ezen elemét. De említhetném a rengeteg új mozdulatot is - labdaátvételek, cselek és módosítók -, melyek ténylegesen hasznos és érdekes opciókkal bővítették a lehetőségek tárházát.

Van azonban a PES 2013-nak - egészen pontosan a játék megítélésének - egy másik oldala is: az amire a bevezetőben is utaltam. Hiába javult ugyanis sokat az idei játék, ezek valójában csak az első lépések egy új, működőképesebb és (remélhetőleg) sikeresebb irányvonal kiteljesedése felé. Amellett tehát, hogy örülünk az új megoldásoknak és mechanikáknak, kénytelenek vagyunk észrevenni ugyanakkor a további lehetőségeket is a fejlődésre. A sebesség például hiába élethűbb, ha hiányzik a játék egészéből a dinamizmus, és a támadások esetében újkor túlzónak tűnhetnek az efféle korlátozás, a robbanékonyság hiánya. Mint ahogy az új mozdulatok jelentős része is csupán a "felső tízezer" kiváltsága marad, amennyiben nem párosulnak azok kellő visszajelzést nyújtó tréning móddal - a jelenlegi ilyen szempontból bőven tudna még hova javulni. De ez szinte minden játékelemre igaz: hiába a taktikus védekezés bevezetése, vagy a jobb mesterséges intelligencia, ha körülnézünk a nagy rivális háza táján, akkor látható, hogy bizony többre is képes a műfaj ezen dolgok tekintetében.

Az irány, amely felé megindult a PES tehát egyértelműen látszik, a megújuló elemek további csiszolásával azonban lesz még dolga a Konaminak a (valójában persze elérhetetlen) tökéletesség felé vezető úton.

Ez utóbbihoz szükség lesz néhány remek ötletre is: olyanokra, mint például az idei kiadás talán legjobb újítása, a gyökeresen megváltozott manuális passzok és lövések. Támadásaink során a jobb ravasz megnyomásakor egy nyíl jelenik meg az éppen irányított játékos alatt, melynek segítségével közvetlenül kontrollálhatjuk átadásainkat. Könnyen tanulható, és legalább ilyen egyszerűen előcsalható megoldásról van szó, mely egy egészen dícséretes új réteget visz magába a játékba - a kényszerítők és az üres területekre történő beindulások teljesen új értelmet nyernek általa. Nagy piros pont jár érte.

Az évenként jelentkező sorozatok egyik nagy átka, hogy a rövidebb fejlesztési idő jócskán korlátozza a lehetőségeket, már ami az előrelépést illeti. A játékmenet ugyanis kétség kívül megújult, a PES 2013 egyéb aspektusokból történő csiszolására azonban már nem igen maradt erőforrás. A legfájóbb pont egyértelműen a látvány, és annak velejárói: ilyen szempontból kínosan nagyra nőtt mára az olló a műfaj két óriása között. Legyen szó a játékosok kidolgozottságáról, az animációk és az átmenetek finomságáról vagy éppen a prezentáció egészéről, a hiányérzet mindenhol jelen van. Mindez a hangulatra is alaposan rányomja a bélyegét, hiszen a továbbra is hivatalos licensszel jelenlévő Bajnokok Ligája meccseket kivéve igen laposnak mondható a PES által generált futball-atmoszféra. Ahogy arra korábban már utaltam: ezen jó eséllyel már csak a következő generáció segíthet - nagyon ráférne már a Konami játékára egy drasztikus ráncfelvarrás, beleértve a látvány egészét és az olykor fájóan robotikus mozgásokat. Nem is beszélve a játékosok közötti interakcióról - a konkurens Impact Engine-je túlzás nélkül új standardot hozott be a sportjátékok műfajában, melyet a zsáner minden egyes résztvevőjének illene mielőbb valamilyen formában átvennie.

Ahogy a külsőre, úgy a tartalom újragondolására sem maradt különösebb energia: a PES 2013 menühálója szinte az utolsó alopcióig megegyezik a tavalyival. Tény: a játék legfajsúlyosabb szelete, a Master League továbbra is a sportműfaj karrier módjainak egyik legjobbja. Ezt nem győzzük minden évben leírni. Előbb-utóbb azonban még a legjobb dolgok is unalmassá válnak újdonság nélkül. Ez alól a Master League sem kivétel, amely elsősorban a vontatott eligazító-átvezetők és a menüben lévő hosszas kóborlások kiiktatásával sokkal áramvonalasabb élményt is nyújthatna, kiegészítve mondjuk realisztikusabb játékosreakciókkal és transzfer-politikával.

Hiába az első napos frissítés, az autentikus játékos-adatbázis úgy tűnik továbbra sem élvez prioritást a Konaminál. A franchise megszokott licenszhiányát már elfogadtuk: a csapatok nagy része szokás szerint fantázianévvel szerepel, amit ezúttal is a Bajnokok Ligája, az Európa-liga és a Libertadores-kupa hivatalos jelenlétével próbálnak ellensúlyozni. Az azonban évről-évre egyre zavaróbb, hogy sokszor még az augusztusban megejtett átigazolásoknak sincs nyoma, nem is beszélve a kereteket illető hiányosságokról, melyek egy sérüléshullámmal tűzdelt hosszabb szezon során igenis visszaüthetnek.

Minden esetre ne essünk át a ló túloldalára: a műfajban kialakult helyzet miatt hajlamosak vagyunk túlságosan is sokat beszélni arról, hogy mi hiányzik a PES-ből. Most azonban végre itt az alkalom arra, hogy máshogy tegyünk: a PES 2013 egy olyan epizód, amely hosszú idő után valami tényleges irányt és koncepciót tud felmutatni, és mint ilyen, igenis megérdemli a dícséretet. Egy év alatt azonban nem lehet semmissé tenni több esztendő lemaradását. És ezért vízválasztó a PES 2013. Most ugyanis jó eséllyel tényleg eldől, hogy véget ér-e a türelmünk a Konami sorozata felé. Az enyém az előrelépést látva bizonyosan nem.

A Pro Evolution Soccer 2013 az a PES játék, amire a rajongók már évek óta várnak: valóban érezhető, valóban fajsúlyos változtatásokkal hozza közelebb a realizmushoz a játékmenet, kijelölve egyszersmind egy olyan fejlődési irányt, melynek végén a sorozat rég nem látott dicsősége várhat bennünket. Odáig azonban még el is kell jutni: a PES 2013 egyelőre nem több egy nagyon ígéretes tehetségnél, aki előtt rengeteg munka áll még. Ha azonban így folytatja, akkor nem kizárt, hogy néhány éven belül két csúcsminőségű franchise fog a focis játékok trónján üldögélni.