Final Fantasy VIII RemasteredTeszt

1999 őszét írtuk, én pedig izgatottabb voltam mint valaha. Október 27-én, az amerikai változat után másfél hónappal végre megjelent a Final Fantasy VIII. Kevés játékot vártam annyira mint ezt. Hónapokkal korábban megszereztem a februárban kiadott japán változat első CD-jét és ámulatba estem. Nincs még egy olyan intró - talán a Soul Blade-et leszámítva - amit annyiszor végignéztem mint azt. Még ma is csodálatos. Nehéz érzékeltetni mit jelentett számomra ez a cím. A hetedik rész akkor, és azóta is a videojáték top 3-as listám élén van - néha hátrébb szorul, néha újra élre tör -, ilyen előzmények után égbekiáltó, mondhatjuk túlzott elvárásokkal vártam a nyolcast. Nem mondom, hogy csalódtam, mert ez nem igaz. Mikor letettem a játékot, azt mondtam oké, vége, ez nem volt rossz, csak éppen más. Valahogy nem került helyére nálam a nyolcadik rész. 20 évnek kellett eltelnie, hogy megértsem, miért is istentelenül jó játék ez. Idén év elején végig toltam az FFXV-öt. A végén egy furcsa mindent elsöprő érzés vett rajtam erőt: de jó lenne újra elővenni az FFVIII-at. Hiányzott a világa, a története, a harci rendszere. És most szeptember elején megtörtént, amire vártunk, PS4-re, XOnera és Switch-re megérkezett az FFVIII Remaster.

Milyen érzés elővenni ma a Final Fantasy VIII-at? Olyan mint egy csodálatos időutazás egy olyan korba és időbe, amikor még a Final Fantasy volt a JPRG zsáner császára. Fantasztikus élmény volt elmerülni az FFVIII-ban. A nosztalgiáról van szó? Talán. Hozzáteszem, a sóvárgás érzése inkább a sorozatra irányult. Fantasztikus lenne ma egy ilyen minőségi AAA pluszos prezentációjú Final Fantasy-val játszani! Mert a játék bizonyos értékeit most fedeztem fel. 20 évvel ezelőtt nem tűnt fel - mert természetes volt! -, hogy mennyire lehengerlő Yoshinori Kitase világa, sztorija és rendezése, milyen okos Hiroyuki Ito harci rendszere, mennyire jól néz ki Tetsuya Nomura és Yusuke Naora dizájnja és karakterei (Quistis, ugye). Nobuo Uematsu fülbemászó dallamairól pedig ódákat lehetne zengeni. A tartalomra sem lehet panasz, még a '90-es évek mércéjével mérve sem. A Triple Triad nevű kártyajáték pedig egyszerűen zseniális, most újra elővéve lehet többet nyomtam mint magát a sztorit. A történetből még a szerelmi szál is tetszett, igaz a vége picit zavaros a Time Compressionnel, és én azt se bocsájtottam meg, hogy az utolsó szakaszban nem lehet visszamenni a városokba. Az összkép ezzel együtt is fantasztikus.

A FFVIII kiválóan öregedett, viszont milyen lett a remaster? Keserű ezt kimondani, de összességében hanyag munka. Kezdjük talán a pozitívumokkal. Van 3-szoros gyorsítás, ami az elnyújtott harcok és GF támadások miatt egy áldás, aminél csak az a jobb, hogy a random csatákat is ki lehet kapcsolni. Ha valaki cheat üzemmódban akarja nyomni, akkor bekapcsolhat varázslat, ATB és limit töltést is. A karakter modellek sokkal jobban néznek ki, szépen újraalkották őket. Minden figura kidolgozottabb lett, látszik, hogy ebbe fektették a legtöbb munkát. Azonban itt már akadnak komolyabb hibák. Néhány helyen bennfelejtették a régi pixeles karakter modelleket, pld. a legelején az osztályteremben, vagy Cid-nél, amikor az első küldetésre vezényel bennünket. Érthetetlen, hogy az új és kiváló karaktermodellek mellett a csodaszép előre letárolt háttereket és videókat miért nem húzták fel rendesen HD-ba. Egyszerűen pixelesek, éles kontrasztot alkotva az karakterekkel, hogy a 4:3-as béna képarányról ne is beszéljek.

Megrázó, hogy a harcok 16 FPS-sel mennek, ami kereken 1-gyel több mint PS1-en. Nem elírás, valóban ennyi, pedig ha PS1-es nosztalgiára vágyok, beteszem az eredetit. Apropó eredeti. Aki azt gondolja, hogy a PS1 verzió lett most remasterelve téved, a régi PC verziót portolták át konzolokra. Ennek a gyakorlati következménye, hogy az analóg karokkal csak négy irányba lehet menni, mintha billentyűzeten játszanánk, ami miatt néha eléggé nehézkes megnyomni egy gombot, vagy felvenni egy-egy itemet. Ugyanezért a rezgésről is lemondhatunk. Még szerencse, hogy a zenéknél nem a régi PC változat butított midijét kaptuk, hanem a sokkal jobban szóló PS1-esét. És vajon hol van az eredetileg PocketStation-ra kiadott, de az FFVIII szerves részét képező Chocobo World minijáték? Simán elfért volna valamilyen formában, de egyszerűen kivágták, minthogy dolgozzanak az integrálásán. A világtérképpel is kezdhettek volna valamit, mert HD-ban kiüti az ember szemét mennyire sivár. Attól pedig sokan fel fognak háborodni, hogy a GF Siren ruháját - vagy inkább annak hiányát - szépen megcenzúrázták ebben a változatban.

Kicsit savanyú szájízzel fogadtam tehát ezt a remastert. Itt volt a lehetőség, hogy végre kiadják a definitive FF8-at, erre egy felemás, kicsit félkész remastert kaptunk, egy öreg PC-s portot, itt-ott feljavítva. Pedig mennyire kevés kellett volna, hogy minőségi legyen a kiadvány. Én ezekkel együtt is élveztem a FFVIII-at. Élveztem, mert olyat adott, amit már nagyon régen nem tapasztaltam. Az igazi Final Fantasy minőséget és életérzést. Remélem a császár egyszer visszatér.

Veres Miki