Resident Evil 3Teszt

(A teszt teljesen spoilermentes!)

A Resident Evil 2 sikere a legjobb dolog volt, ami a szériával történhetett, a minden tekintetben parádés fogadtatás ugyanis remek visszaigazolás volt a Capcom számára, miszerint érdemes volt visszatérni a Resident Evil gyökereihez, betöltve ezzel egy jókora tátongó űrt a túlélő-horror-rajongók számára. Nagy valószínűséggel számítottak is erre, hiszen villámgyorsan megkaptuk a "folytatást" is, és bár a Resident Evil 3: Nemesis körül valamiért nem alakult ki akkora kultusz, mint a második rész esetében, most, évek múltán talán mégis kijelenthetjük, hogy az általa képviselt kicsit akciódúsabb irány jól szolgálta az egyediségét - ha jobb nem is, de annyira mindenképpen más volt, hogy kellően friss élményt nyújtson. Sok tekintetben pedig a mai napig egyedülálló a szériában.

Bár a számozást tekintve ez a harmadik epizód, a Resident Evil 3 cselekménye valójában még a második rész előtt kezdődik - akkor, amikor Raccoon City városában kitör az apokalipszis. A húszéves eredeti kissé in medias res nyitánya helyett ezúttal picit jobban megalapozzák nekünk az alapszitut, egyúttal már az első percben jelezve, hogy egy igazán bátor remake-ről van szó, amely tiszteletben tartja ugyan az alapokat, de a sztorit és a konkrét végigjátszást tekintve is mer változtatni akár még a fundamentális dolgokon is. Ilyen többek között maga a S.T.A.R.S.-túlélőket üldöző szupertyrant, a Nemesis is, aki nemcsak új dizájnt kapott, de rögtön a nyitószekvenciában a nyakunkba hajítja őt a játék, megadva ezzel az alaphangulatot. Meg persze nyújtva egy kis erődemonstrációt, a Capcom-féle RE Engine ugyanis ismét bizonyít - a látvány tekintetében a széria csúcsával állunk szemben, ez nem is kérdés.

Na de beszéljünk inkább a Nemesisről, ha már szóba került, hiszen mégiscsak a harmadik rész legjellegzetesebb eleméről van szó. A tavalyi remake kicsit már fel is készített minket rá, hiszen a rendőrörs folyosóin rendre felbukkanó Mr. X épp eleget üldözött bennünket a Resident Evil 2-ben, és megmondom őszintén, kicsit féltem is ezek után, miként fogják implementálni a Nemesist, hiszen egy még erősebb szörnyetegről van szó, csápokkal és rakétavetővel. Aki esetleg hasonló cipőben volt, az megnyugodhat: a Capcom ilyen tekintetben szerencsére kifogástalan munkát végzett végül. Amíg ugyanis Mr. X a scriptelt szekvenciák mellett teljesen random is fel-felbukkant, addig a Nemesis mindig egy-egy adott ponton "aktiválódik", akárcsak régen. Az eszköztár pedig mindig adott arra, hogy felvegyük ellene a harcot - ha robbanó hordókat vagy generátorokat látsz az utcán, az nem véletlen, de ha esetleg ezekre nem támaszkodhatsz, akkor egy gyorsan elhajított kézigránáttal is megfektetheted arra az időre, amíg biztos helyre menekülsz - mindenhova szerencsére nem megy utánad. Egy szó mint száz: a Nemesis nem olyan állandó stresszforrás, mint az a Mr. X., aki bizonyos kereteken belül bárhol és bármikor felbukkanhatott, folyton kizökkentve ezzel bennünket, ami mindenképpen jót tesz a játéknak - a feszültség ugyanakkor ezzel együtt is megvan, hiszen sosem tudhatod, mikor ugrik elő ikonikus beköszönésével.

A Resident Evil 3 már régebben is egy akciódúsabb megközelítése volt a RE-koncepciónak, ami itt is érződik. Félreértés azonban ne essék: a játék sosem megy át darálásba - nem is nagyon tud, hiszen az inventory-menedzselés továbbra is esszenciális eleme a gameplay-nek, legyen szó a munícióról vagy az életerőt biztosító gyógynövékenyről. Emiatt, illetve a harcok megfontolt, nagy precizitást és óvatosságot kívánó koreográfiája miatt a Resident Evil 3 továbbra is hamisítatlan túlélő-horror. Maga a végigjátszás viszont jóval áramvonalasabb a megszokottnál, ami kissé meglepő, hiszen az eredetire ez annyira azért nem volt igaz. Itt viszont kifejezetten kevés a backtracking és az itemekkel való játszadozás, mint ahogy feladványból is alig akad - helyette sorra darálja a helyszíneket a játék, nem nagyon fogjuk úgy érezni, hogy oda-vissza vagyunk ráncigálva a térképen. Ez pedig önmagában nézve egyáltalán nem rossz, sőt: a Resident Evil 3 végigjátszásának dinamikája, a - csúnya angolsággal élve - pacing egészen példaértékű. Csak hogy bizonyítsam is: az első végigjátszást egy ültő helyemben, a második, Hardcore menetet pedig két szuszra nyomtam le, annyira beszippantott a játék.

Oké, ez utóbbiban kicsit benne van a játék rövidsége is, a halálokat is beleszámolva ugyanis elsőre is nagyjából 8 óra alatt abszolválható a végigjátszás. A legfőbb bajom azonban nem ez volt - mindig is azt vallottam, hogy egy játék inkább legyen kicsit rövid, de feszes, mintsem feleslegesen túlnyújtott. Az azonban sokkal inkább zavart, hogy a Resident Evil 3: Nemesis legemlékezetesebb, legütősebb elemeiből - legyenek azok helyszínek, ellenfelek vagy bossharcok - jó néhány kimaradt sajnos a remake-ből. Isten ments, hogy spoilerezzek, ezért semmi konkrétat nem fogok megemlíteni - legyen elég annyi, hogy a végigjátszás után az első gondolatom nem az volt, hogy jöhet a következő menet, hanem hogy elő kellene venni a PS1-es eredetit, ami azért elég beszédes...

...hamar meggondoltam azonban magam, ami szerencsére a játéknak is köszönhető, a Resident Evil 3 ugyanis önmagában nézve egy iszonyatosan szórakoztató, mechanikáit tekintve majdhogynem hibátlan játék, egy-két apró újítással - ilyen az eredetiből kölcsönzött kikerülő mozdulat, ami aranyat ér a szorult szituációkban. A gunplay továbbra is szuper, és az ellenféldizájn is kifejezetten kielégítő olyan szempontból, hogy a gyenge pontok kihasználásáért járó jutalomérzet (és ezáltal az ösztönzés) is jobb, mint talán bármikor. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy nem minden az akcióról szól - aki szereti száz százalékosan kipucolni a térképeket, felkutatva minden felszedhető tárgyat, az garantáltan jó néhányat fog fordulni az item boxig, melyek elhelyezése szerencsére nagyon jó lett. És az eredeti mentőszobazenét is visszahozták, ami egészen szívmelengető húzás volt a fejlesztők részéről.

Játékdizájn és -balansz tekintetében egyetlen zavaró dologgal találkoztam csak, ez pedig Carlos szekvenciája. Pontosabban szekvenciái, a közepére ugyanis ezúttal betettek egy rövid Jill-féle intermezzót (az eredeti verzió ismerői már ebből is sejthetik, hogy rendesen meg lett kavarva a cselekmény). A U.B.C.S.-zsoldos nyilvánvalóan korlátozottabb harci repertoárral rendelkezik, mint Jill (nem meglepő, régen is így volt), emiatt viszont sokkal kritikusabb az ő szelete olyan szempontból, hogy könnyen "zsákutcába" lehet futni, ahol egyszerűen kifogyunk a munícióból vagy a gyógyulásból. Ha pontosan tudjuk, hogy melyik set-piece-nél mit érdemes használni, ezáltal a leghatékonyabban beosztva az erőforrásokat, akkor már könnyebb a helyzet, ugyanakkor az első végigjátszásnál ez az ismeret nyilván nincs még meg, ami erősen nehezíti a dolgot. Sőt, mivel bizonyos pontokon az itemeket random kapjuk, ezért másodjára sem volt könnyebb dolgom, hiszen egy olyan részt, amit elsőre egy gránáttal optimálisan meg tudtam oldani, most őrült futkározással és kikerüléssel tudtam csak abszolválni, mert egy ilyen itemet sem dobott a játék. Szerencsére csak ezt az egy szekcióját érinti a játéknak ez a kellemetlenség, ugyanakkor ilyen komoly balanszproblémára (még csak nehézségi tüskének sem lehet nevezni) nem sokra emlékszek a klasszikus receptet követő RE-játékokból (a Code: Veronicát szokták bántani hasonló baklövések miatt, joggal), így ez mindenképpen fekete pont.

Összegezve benyomásaimat: a kisebb kellemetlenségek ellenére a Resident Evil 3 egy kiemelkedő játék, amely hozza ugyanazt a pazar minőséget, mint a Resident Evil 2. Sőt, még a tavalyi játéknál is bátrabban változtat - olyannyira, hogy már-már újragondolásnak is nevezhetnénk, hiszen kis túlzással olyan, mint egy teljesen új alkotás. És ezzel önmagában nem is lenne gond, nekem azonban mégis maradt hiányérzetem, játékként hiába remek ugyanis, remake-ként csak közepesnek mondanám. A kimaradó elemek számomra nagyon hiányoztak - nem azért, mert annyira kevés lenne az, amit kaptam, hanem mert pontosan tudom, hogy ez lehetett volna még hangulatosabb, még hosszabb és még változatosabb is, csupán le kellett volna porolni azt, ami ott volt az asztalon húsz éve, és szépen beépíteni. Emiatt a játék megítélése nagyban függ attól is, hogy mennyire ismerjük az eredetit - ilyen tekintetben a legnagyobb kontraszt a második résszel.

A Resident Evil 2 tavalyi remake-je úgy modernizálta a klasszikus RE-receptet, hogy közben rendkívül hű maradt az eredetihez. A Resident Evil 3 ehhez képest egy jóval bátrabb próbálkozás: szinte minden lehetséges ponton eltér az eredetitől, amivel igazán friss élményt nyújt, méghozzá változatlanul magas minőségben, megtartva közben a túlélő-horror esszenciát is. Ez azonban amennyire áldás, annyira átok is egyben, hiába ugyanis a szinte teljesen megújult tartalom, a Resident Evil 3 valójában pont annyival csúszott le arról, hogy (elődjéhez hasonlóan) instant klasszikussá váljon, mint amennyit maga mögött hagyott húsz évvel ezelőttről.

***Resident Evil 3 | Platform: PC, PS4 (tesztelt), Xbox One

Kiadó: Capcom | Fejlesztő: Capcom | Megjelenés: 2020. április 3.***