Project Cars 3Teszt

Néha jól esnek a kihívások. A Project Cars 3 tesztet így éltem meg. Az első két része ugyan kimaradt, ami csak plusz motivációt, hogy elvállaljam a tesztet. Meg persze az is ott volt, hogy szerettem volna egy jó autós játékot, amivel kiélhetem a versenyzési vágyaimat. Abszolút befogadó módon álltam neki, és szerettem volna szeretni ezt a játékot, mégis az összbenyomásomat a keserédes csalódás jellemzi.

Az alapokkal nincs baj. A PC3 minden olyan paraméterrel rendelkezik, amit egy modern autóversenyes játékkal szemben támaszthatunk. Gazdag tartalom, fergeteges autóválaszték (több mint kétszáz darabot vehetünk meg), tuning lehetőségek, motiváló előmeneteli rendszer. A játékmenet is húz magával az első órában, a kezdeti lelkesedés adott. A kezdés után azonban valahogy megtörik a lendület, kifullad az egész.

Kezdjük a végén. Tudom huszadrangú kérdésnek tűnik, de számomra, nagyon fontos az autós játékoknál a körítés, a hangulat, aminek mégiscsak a zene az alapja. Ez az, ami behúz, ami felpumpálja az adrenalint. Itt bukott meg először nálam a PC3. A tracklist annyira unalmas és érdektelen, hogy semmi nem maradt meg belőle, az alapvető funkcióját sem látja el. Nekem viszont kell valami, ami stimulálja a hangulatot. A másik a grafika. A színvonal hullámzó. Az autók szépek, a pályák sem néznek ki rosszul, az összhatás mégis inkább hullámzó. A pop-up egyes helyszíneken botrányos, máshol a környezet és a terep steril sivársága szúr szemet.

Az audióvizuális problémák ellenére még lehetne jó játékmenet. Csakhogy itt is vannak hiányosságok. Pontosítsunk. Vegyünk egy átlag játékost, aki nem autós játékokkal kell és fekszik, de bírja az autós cuccokat. Számukra ez a hibrid, se nem szimulátor se nem arcade jellegű játékmenet akár még be is jöhet. Az első két részre azt mondják inkább a szimulátor vonalat erősítette, ez arcade-os körítést kapott. Én élveztem, hogy a játék, jó autóválasztás esetén könnyen osztja a sikert, de a komolyabb helyszínekkel meg kell küzdeni. Az AI viszont nagyon gyenge. Figyeld meg. Az ellenfelek falkában haladnak minden pályán. Van egy vezető 4-5 fős boly, meg egy közép boly meg a végén is egy. És így köröznek. Nincs az egyes ellenfeleknek intelligenciája, stratégiája, csak csokorba kötött drótkötélen húzott dobozok. Az első hat helyezett, ha elhúz, akkor soha nem fogod őket utolérni, vezess akármilyen jól is. A figyelmetlenséget, ütközést, elég szigorúan bünteti a játék. Be lehet azonban kapcsolni könnyítéseket, amiket fokozatosan elhagyva azért komolya kihívás lehet a program. A kulcs szerintem a megfelelő autóválasztás.

Tartalmilag oké a PC3. Van itt ezer féle verseny, különböző érdekes feladatokkal, küldetésekkel. És amit kiemelnék, az a jól átlátható és motiváló előmeneteli rendszer, tapasztalati pontokkal és pénzzel. Élvezetes volt ebben a rendszerben mozogni és haladni. Egy-egy pályára szívesen visszatértem, hogy XP-t gyűjtsek.

A pozitívumok és az élvezetes pillanatok ellenére úgy éreztem, hogy a PC3 egy kihagyott ziccer. Ott van benne a lehetőség, hogy egy kiváló, első osztályú autós játék legyen, mégis valahogy lehetett volna kategóriákkal jobb. Okozhat szép pillanatokat, kiváló futamokat és jó összecsapásokat. A konkurencia azonban annyira erős a műfajban, hogy ez így számomra közepesnél alig jobb.